A Gnocchi és a Pesto Házassága..

Ejthetjük gnoccsinak, nyoccsinak, esetleg noccsinak, a nyelvi reformok nem törik meg a „nyokki” egyeduralmát, melyet a pesztóval kötött, időről-időre visszatérő vendégként üdvözöljük konyhánkban a tészta ételeket.
Kína után második hazájukban, Itáliában néhány száz évre elfeledték, de Marco Polo-nak köszönhetően a 13.-századtól ismét meghódították egész Európát. Mondhatjuk rájuk, hogy nem egészségesek, tele vannak szénhidráttal, ámde mégis csak remek ételeket készíthetünk belőlük, és ez alól nem jelent kivételt a gnocchi sem. Bár ez esetben nem csupán egyszerűen tésztáról beszélünk, mely hirtelen eltelít bennünket, ugyanis ez a tészta kivétel. A gnocchi eredetét tekintve Kelet-Róma környékéről származik, melyet az európai népcsoportok számos hasonló  formában készítenek egészen a mai napig, legközelebbi rokonságban talán a „mi” nudlink áll hozzá, mely szintén főként burgonyából készítenek, és melyet Mátyás feleségének, Beatrixnak köszönhetően, olasz szakácsok honosítottak meg hazánkban. Mondhatjuk, hogy semmi különbség sincs közöttük, két egészen picike dolgot leszámítva: az olasz verzió formáját tekintve inkább „kagyló” szerű, a burgonya mellet tartalmaz (lisztet, sót,  zsiradékot, tojást) valamint némi sajtot is.

Nemcsoda hát, hogy oly közkedvelt a pasta, ha már nem is tészta…

Romantikus mivoltát tekintve talán nem is meglepő, hogy ilyen sikereket ért el eme étek, hiszen textúrája remek és számos egyszerű finomság készíthető belőle. Pestoval való ismeretük már egészen korán kezdődött a 13. század derekán, ám a zöld mártás majd egy kerek évszázaddal idősebb párjánál. Ez esetben beszélhetnénk anyakomplexusról, hiszen úgy gondoskodik a pesto a gnocchi kiteljesedéséről, mint férfiről az asszony, bár ez fordítva is igaz.

Miért is nőies a pesto? Talán mert legalább annyira kifinomult, letisztult és komplex, és mert a gnocchi nélküle csak fele olyan jó lenne.

Nézzük hát mitől is pesto a Pesto.

A zöld szósz (pesto verde)  valójában lehet piros (pesto rosso) is. A zöld színű változat tartalmaz bazsalikomot, olívaolajat, esetleg bogyót, fenyőmagot, fokhagymát és parmezánt, a piros változat mindezen összetevők mellet tartalmaz szárított olajos paradicsomot (pomodori secchi-t) is. Ezek ellenére mindegy, hogy melyiket készítjük el, hiszen mindkét változata majd ugyanolyan finom. Akik kedvet kaptak, hogy belekóstoljanak-e finomságba, a következő receptemmel majd megtapasztalhatják eme csodás szimbiózist: Gnocchi con pesto di pollo-avagy a Pestós Gnocchi csirkével!